Egy nap egy angyal szárnyai alatt… Mont Saint Michel

Az interneten kutakodva rengeteg fotót láttunk róla, számomra egy igazi mesébe illő helynek tűnt. Ahogy aztán mentünk az autópályán, a térkép szerint közeledve a helyhez, egyre izgatottabban kerestük a szemünkkel, vajon látunk-e belőle valamit, ilyen messziről.

És láttunk!

Semmivel össze nem téveszthető módon magasodott a látóhatár fölé, kúp alakú sziluettjével szinte úszott a párában, mint a fáraók piramisai a sivatag végtelenében. Ahogy egyre közelebb értünk hozzá, egyre monumentálisabb volt, de ha visszagondolok rá, ma is az a kép jut eszembe, amikor először pillantottuk meg a horizonton

Mont- Saint-Michel gránitsziklája Bretagne északi határán fekszik, kb. egy kilométerre a normandiai partoktól. Minden irányból könnyen megközelíthető, Párizstól 330 km –re az óceán beugró öblében a Cotentin félsziget délnyugati csücskén, a Couesnon folyó torkolatában fekszik. Igazából „csak” egy 78 m magas sziklatömb, lábánál egy parányi falu egyetlen utcájával, a Grande Rue-vel, és a „nyugat csodájának” nevezett Szent Mihály templomával. Mont- Saint- Michel szigete egy jellegzetes árapálysziget a La Manche csatorna árapálysíkságában. Apálykor a sziget száraz lábbal is megközelíthető, dagálykor azonban valódi szigetté válik. A víz itt különös gyorsasággal érkezik, (3méter másodpercenként!), a parkolóban táblák figyelmeztetik az utazókat, adott napon mikor érkezik az apály illetve a dagály. Jó erre figyelni, még mielőtt az ember rossz helyen parkolna!

Talán ennek is köszönhető, hogy a Mont-Saint-Michel szigetén épült kolostor mindig is misztikus jelentőséggel bírt. 1879-ben épült fel a szigetet a szárazfölddel összekötő 1800 méter hosszú gát, és ezzel a sziget megszűnt szigetnek lenni. A geológusok szerint a homoklerakódások, az ár-apály munkája azonban idővel végleg hozzá fogják kapcsolni a szárazföldhöz. A legenda a VIII. században kezdődött, amikor 708-ban Szent Aubertnek, Avranches püspökének megjelent Szent Mihály arkangyal, és megparancsolta, hogy a tengerből kiemelkedő sziklán építsen egy kolostort. Miután a püspök először úgymond nem vette komolyan a kérést, és nem tett eleget az utasításnak, az arkangyal figyelmeztetés képpen lyukat égetett ujjával a püspök kalapján. Ezen nyomos érv aztán el is indította az építkezést. A Mont-Saint-Michel szigetén a kolostor első, kicsiny imaházának felszentelésére 708. október 16-án került sor. Az első apátság nyomai, kövei ma mi megvannak, félig a sziklába vájva. Mivel a sziget illetve a szikla területe szélességében nem volt növelhető, így a későbbi kor építészeinek nem maradt más irány, mint a felfele. Az a lehetőség egyébként találkozott a koron eluralkodó vallásosság kívánalmaival is, azaz, még közelebb kerülni Istenhez.

Miután a cotentán félszigetet a normannok foglalták el 933-tól, az építkezés a normann építészet jegyében folytatódott. A bencés szerzetesek 965-ben érkeztek a szigetre. Az apátság végül a XIII. században a gótika jegyében készült el. Ezt nevezik a „Csodának” azaz francia nyelven „Le Merveille”-nek . Ha belegondolunk, hogy ezt az épületet az 1200-as években építették, ismét elámulhatunk a korabeli építőmesterek tudásától, erejétől és elszántságától. A csodához a XV-XVI. században épült kőházak között vezetnek fel a meredek lépcsősorok. Az egész épületegyüttest a középkor hangulata lengi át, kivéve persze az ajándékboltok zsúfoltságát, és a turisták színes forgatagát.
Maga az apátság is többszintes. Alul az úgymond gazdasági helyiségek, fölöttük a grandiózus lovagterem és a vendégtermek, még feljebb a refektórium és legfelül a kolostor. A kövek korsága, a szűk és meredek lépcsők, a félhomályba burkolózó hatalmas belső tér, nem mindennapi csendes hangulatba ejti az apátságba lépőt.

A kolostor gazdagságáról tanúskodik az a 227 vörös faragott gránitoszlop melyet a négy galérián helyeztek el, melyből kilépve egy gyönyörű kertben találjuk magunkat. A kilátás pedig , visszafogottan szólva sem mindennapi…
A keresztes hadjáratokat megelőző hirtelen fellángoló vallásosság idején ezrek és ezrek indultak el Szent Mihály temploma felé. A legbátrabbak holdtöltekor vagy napéjegyenlőség idején vállalkoztak az útra, mert ilyenkor a tenger még gyorsabban érkezett. Az évszázados hagyomány, a „tengerrel dacolva menni el Szent Mihály lábaihoz” , még ma is él. Ahogy letekintettünk az épületet több szinten körülvevő körfalakon sétálva, a tenger apályos homokján számos zarándokcsoportot pillantottunk meg, ahogy szinte egymás nyomába lépve járták körbe a szigetet. A távolban gyalogló emberek igazából hangyáknak tűntek ilyen magasságból. A falu kapuinál ér véget a „Paradicsom útja”, vagyis az a zarándokútvonal, amelyet a hívek Párizsból indulva tesznek meg.

A zarándokok pénzéből az egész falu meggazdagodott. Jól jártak a fogadósok, a kegytárgyárusok, a műhelyben dolgozó iparosok. Az apátság lakói pedig gazdagabbnál gazdagabb adományokat kaptak a látogatóktól. Így a falunak, illetve az apátoknak mindig volt pénzük a további építkezéshez. Szükség is lehetett a pénzre, hiszen a sziklán nem csak helyből voltak szűkében, hanem az építőanyagból is. A köveket, miután többet már nem tudtak kivájni saját épületeik alól, apály idején állítólag ölben hozták a szárazföldről a munkások.

A kolostort a francia forradalom idején bezárták és börtönné alakították át, mely (elsősorban politikai elítéltek börtöne) 1863-ig működött. Victor Hugo volt aki 1836-ban kampányt indított a sziget és a kolostor műemlékké nyilvánításáért. Az általa indított mozgalom 1874-ben érte el célját, ekkor a szigetet Franciaország történelmi műemlékévé nyilvánították.
1966-ban a hívek népszavazás útján kérték a szerzetesek visszatérését. Több kísérlet után végül a Jeruzsálemi Monasztikus Testvériség telepedett meg a kolostorban. A Mont Saint Michelt az UNESCO Világörökség listájára az elsők között vették fel 1979-ben. Legmagasabb tornyán, 152 m magasban Mihály arkangyal szobra egyensúlyozik könnyeden. Egy 1978-as útikönyv szerint félmillióan is ellátogatnak erre a helyre a világból. Ma ez a szám 3 és fél millió . A legtöbb látogató szeptember havában, a szent neve napján Mihály napkor zarándokol ide. A rengeteg ember egy kicsit nyomasztó volt, de hát ezt el kell fogadnunk egy ilyen helyen. A kis ajándékboltokban – amiből nagyon sok volt- találtunk olcsóbbat is drágábbat is. A belépőjegyeket mindenhova külön kellett megváltani, általában 7-8 euró körül voltak.

A sziget hivatalos honlapja ( angol és francia nyelvű )

Egy szép összeállítás a youtube-on:

Nagy Rita