PLITVICEI TAVAK
A Természet Ereje
A Plitvicei Tavak maga egy érzékelésen túli természeti jelenség. Aki arra jár és belép a hely rezgésébe, azt fogja érezni, hogy belekerül egy varázslatba, a természet magával ragadja, beleringatja az ölébe egy áramlattal, és le sem teszi addig, míg ki nem lép az átjárón vissza a kinti életbe.
Minden magához szólít ezen a hatalmas területen. A víz, a szél, a színek sok ezernyi árnyalata, a mélységes csend!
Kilép az ember az emberségéből, és eggyé válik mindennel, ott nem zavar a külső élet, ott Minden Vagy, elveszíted alakodat, formádat, testedet, ott szárnyal a Lélek, utazik egyik vízcseppből a másik vízcseppbe, ott jársz a vízen és szörfözöl gondolatban a halak hátán, ott lemos a vízesés egy napra minden külső elemet, ott Te magad vagy a csend és az egész hullám.
Ellenállhatatlanul vonzza a lelket a csodálatos türkiz színű víz…. nem tudod levenni róla a szemed, és eszedbe jut az Éden és a Végtelen….
A legfelső tónál leültünk és csak éltük a csodát….a mérhetetlen, határtalan, időtlen dimenziót….az embert hatalmába keríti szívből-lélekből fakadó érzése:…a természet önzetlen, bármennyi kérsz, nem fél adni, nem fél senkitől…csak ad és ad és ad…..nehezen tudja ezt a helyet a lélek otthagyni egy ilyen csodálatos Eggyé válás után…vissza-visszakívánkozik,de ez nem véletlen, hiszen innen Indultunk!
Amikor telítődünk a város zajával, a megszűnni nem akaró gondolatok tengernyi seregével, mindig jó kimenni a természetbe! Akár egy erdőbe hallgatni a fák susogását, elmélyedni a színek, növények, állatok egyszerű létezésében, egy tóban, folyóban nézni a víz fodrozódását, egy mezőre, ahol lefekszünk a fűbe és csak nézzük az elvonuló felhők habjait! S amikor onnan visszatérünk, tele leszünk újra energiával, nyugalommal, békességgel, és másként nézünk az új kihívások elé!
