A Halál-völgy rejtélyes vándorló kövei

A terület teljesen sík és vízszintes, a 4,5 km-re lévő két vége között csak 4 cm a magasságkülönbség. Az év nagy részén száraz, néhány cm-es darabokra töredezett agyagréteg borítja, növényzete nincs. A ritka, nagy esőzésekkor a közeli hegyoldalakról leömlő víz rövid ideig megmaradó, sekély tavat alakít ki. A vízzel kerülnek a területre az úgynevezett „vitorlázó kövek” is. Ezek olyan kb. 10-50 cm-es, akár 300 kilogrammos szikladarabok, melyek folyamatosan rejtélyes mozgásban vannak. A különleges jelenségét számtalan agyament elmélettel magyarázták már, így többek között a Föld gravitációs energiájával, halott emberek szellemével és földönkívüli tevékenységgel is.

1968-ban kezdték komolyan kutatni a köveket, illetve mozgásuk valóságos okát. Megállapították, hogy az erős (100-150 km/h) szél és a puha, sáros talaj elegendő ahhoz, hogy a köveket mozgásban tartsa és akár 100 méter távolságba is eltolja. Megállapították azonban, hogy a kövek elinduláshoz ennél nagyobb széllökés szükséges, így minden kétséget kizáró magyarázatot továbbra sem tudtak adni a rejtélyre.
A 90-es években folytatott vizsgálatok szerint egyes esetekben nem sáros, hanem jeges talajon csúsztak a kövek, így fordulhat elő az a világon egyedülálló jelenség. A kövek csak 2-3 évente vándorolnak, felületüktől függően egyenes vagy kacskaringós pályát írnak le és a nyomok 3-4 évig maradnak meg. Mozgás közben még senki nem látta a köveket, de feltételezik, hogy kb. 20 km/h-val csúszhatnak. Mivel rendkívül misztikus és egyedülálló a jelenség, sokan továbbra sem fogadják el a fenti tudományos magyarázatokat és továbbra is természetfeletti jelenségnek tartják. Forrás